Időhiányban szenvedek. Rohanunk, felőrölnek a hétköznapok bennünket. Pedig waldorf létünknek pont az ellenkezőjéről kéne szólnia.
Zelma már mondatokban beszél, próbálgatja a nővére pótkerekes biciklijét, és megtanulta azt mondani tanítómesterétől, hogy fúúúúj. Tegnap a karfiol váltotta ki belőle eme heves érzelmeket, amit pár perc múlva belapátolt.
A szobatisztaság kialakításával úgy gondoltuk, nem sürgetjük kisebbünket, de ő a napirendjébe beiktatva rendszeresen ráül a vécére. Ilyenkor kiabál, hogy ajtó, amit be kell csukni, és nagylányosan intézi ügyeit. Arra eszmélünk fel, hogy lehúzza a vécét. Így, hogy valójában mi történik, csak a hangokból állapíthatjuk meg.
Felcseréli a magánhangzókat a szavakban, melyekből nagyon vicces eredmények születnek.
Például hintőpor=hintapor.
Kamilla szeptembertől a Batthyány Lajos montessori jellegű iskolába fogja megkezdeni tanulmányait.
Kicsit meghasonlott állapotban vagyunk. Waldorf mindennapjaink megszakadnak, Zelma a baba-mama csoport révén fog kapcsolódni a waldorf élethez.
Hogy miért szakad meg? Ezt majd később írom le.
Vajon miképpen tudjuk tovább görgetni a számunkra fontos értékeket? Az iskolából milyen hatások fognak begyűrűzni életünkbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése